8. Próbálkozás - A Kitaszított

Hali! Megint hamarabb hoztam az új fejit, mert a gépem tökre szar lett most! Remélem tetszeni fog ez a fejezet, nekem pl ez az egyik kedvenc részem! Ja és mindenkinek jó nyaralást! Kommentárokat! Pusza: Petya

Próbálkozás

Őrült voltam, de nem bántam meg azt, amit tettem. Valaki ezt egy megcsalásnak gondolta volna, azonban én még nem. Remélem Seb tényleg meg fogja érteni ezt és nem fog megutálni. Lucast és Sebastient is egyaránt szerettem. Bármit megtettem volna értük. Minden tiltott, eszement dolgot elkövettem, mert már mindegy nekem, ennél átkozottabb már nem lehettem. A határokat nem fogom átlépni, vagyis nem fogok lefeküdni Lucassal, de még fog kapni egy-két csókot mikor már elvesztem a fejem. Nagyon nehezen fogom kimondani, hogy szeretem, de nem is muszáj tudnia. Basszus! Gondoltam, most is hallgatózott. Ránéztem. Arca szilárd volt, de a szeme... az a gyönyörű lila szeme... vidáman, játékosan csillogott. Felém fordult és rám mosolygott.

Azonban, amit Lucas iránt éreztem, az csak egy kis része volt Sebastien iránt érzett szerelmemnek. Seb segített felépülni, őt sokkal jobban ismertem, mint Lucast. Lucasról alig tudtam valamit, szinte idegen volt számomra. Eddig mit tudtam meg róla? Vámpíroknak dolgozik, gondolatolvasó, volt egy menyasszonya és ennyi. Semmi mást nem derítettem ki róla. Nem tudtam, hogyan élt régen, mi volt a kedvenc színe, miért dolgozott a vámpíroknak. Rengeteg kitöltetlen vonal sorakozott Lucas neve mellett. Ő meg simán kiderített rólam mindent. Kedvére kutakodhatott az emlékeim, a gondolataim között. Ez annyira nem fair!

Eközben halkan osontunk a folyosókon, Nathaniel szobája felé. A ruhámról leszakítottam egy adag fátyolszerű izét, mert minden lépésemnél beleakadtam és akadályozott. Tőrt a kezembe vettem, a pisztolyt pedig a fűző alá rejtettem. Lucas ment elől, minden neszre felfigyelt, miközben Nathaniel gondolatait vizsgálta. A ház csendbe borult, csak mi voltunk ébren. Lucas váratlanul lefékezett egy ajtó előtt. Szívem a torkomban dobogott. Nagyon féltem, de próbáltam nem erre koncentrálni, nehogy összeessek. Ettől függetlenül az adrenalin hullámok folyton letámadtak, teljesen felpörögtem tőlük és ilyenkor alig rettegtem a közelgő összecsapástól. Lucas hátrafordult és biztatóan rám vigyorgott. Szeme acélosan csillogott, szívének ritmusa halkan dübörgött a fülemben.

- Egy... kettő... három. – suttogta, majd kezét a kilincsre tette és halkan kinyitotta az ajtót.

Cass és Nathaniel nyugodtan aludtak egymás mellett az ágyon. Cassandrara nem számítottam, de ha kell őt is elvisszük. Lucast követve beléptem a szobába. Nem néztem körül, egyenesen Nathanielhez indultam. De ezzel lekövettem egy hibát. A vendégekkel nem számoltam. Még az ágy sarkáig se értem, amikor valaki rám vetette magát. Lucast is ledöntötte valaki. Nem tudtam megmozdulni, súlyával teljesen a földhöz szegezett. A fülemhez hajolt és kifújta a levegőt. Lehelete halálos bűzt árasztott. Ez vagy egy zombi vagy egy dög volt. A dögök sebezhetetlenek, egyetlen gyenge pontjuk a nyakuk. Más néven vérengző őrök. Főleg feketeangyalokat és démonokat védelmeznek. Imádják az embereket... főleg a húsuk miatt. A zombik, hát azok agy nélküli démonok. Csak és kizárólag belsőségeket ehetnek. Jó a szaglásuk, egyébként szinte teljesen vakok és süketek. Ja és nem gyorsan gyógyulnak, ezért ha sok vért vesztene, belehalnak.

Ezek azonban dögök voltak, mivel hamar megtaláltak minket és könnyen ránk vetették magukat. A kezemből kivette a tőrt, de a pisztolyomat még nem találta meg. Lucas próbált kiszabadulni a támadója alól, azonban legyőzötten tapadt a földhöz. Nathaniel és Cassandra felkelt és vidáman csillogó szemekkel néztek minket. Nat gúnyosan nevetett a szenvedésünkön. Cass kecses, macskaszerű léptekkel hozzám jött. Az arcomtól csupán 10 cm-re állt meg. Egy lépést hátrált, majd nagy erővel az arcomba rúgott. Felnyögtem, miközben ez orromból eleredt a vér. Egy adag véres nyálat köptek ki pont Cassandra vörösre lakkozott körmeire.

- Hülye kurva! – sziszegte.

- Nem mindegy neked. Eddig is vörösek voltak. – dörmögte Lucas.

A rajta fekvő dög rámorgott, fejét hatalmas erővel a földnek vágta. Azt hittem, hogy el fog ájulni, de még kábán mozgolódott tovább. Aggódó szemekkel kerestem tekintetét. Amikor megtaláltam, szomorkásan elmosolyodott. Arcomon egy forró könnycsepp gördült végig. Basszus! Most azonnal gyertek vissza! Gondolatban ordíthattam, úgyse halottak meg. Tehetetlenül még egyszer megpróbáltam kiszabadulni a dög karmai közül, de még jobban szorítani kezdett. A tarkómhoz hajolt és megnyalta a bőrömet, aztán ördögi kuncogásba kezdett. Fogak nyomását éreztem a nyakszirtemen. Ez simán belém fog harapni.

- Méreg, ő nem az ebéded és egyébként is mondtam már, hogy szemetet ne vegyél a szádba. – szólt rá a dögre Nathaniel. – Állítsátok föl őket. – parancsolta.

Durván talpra állítottak minket. Kezünket hátra feszítették, erősen szorították csuklónkat. Felszisszentem és teljesen véletlenül ráléptem Méreg lábára. Rám morgott és a fülembe vicsorgott.

- Jessica, hagyd már abba Méreg ingerlését. Még a végén nagyon harapós lesz. – mondta, majd elnevette magát saját viccén.

- Mikor végzünk már velük? – türelmetlenkedett Cassandra.

- Nyugalom édesem, még szeretnék eljátszadozni velük.

- Mit akarsz tőlük? – kérdezte a Lucast tartó őr.

- Végzet, ne izgulj. Ti is kaptok majd belőlük, de még szeretnék kérdezni tőlük pár dolgot.

- Mint például? – motyogtam.

- Kinek dolgoztok, és mit akartok? – hangja komoly színt öltött magára.

- Saját magunknak dolgozunk, és téged akarunk. – felelte higgadtan Lucas.

- Csak ennyi?

- Miért még mit akarsz hallani? – vágtam vissza mogorván.

- Miért kellek nektek pont én? Több millió feketeangyal sétál mindenfelé és ti pont engem szúrtatok ki? Ez azért kicsit bizarr! Valakinek dolgoztok.

- Tényleg tudni akarod? – felemeltem hangom miközben beszéltem. – Te egy váltságdíjszerű dolog leszel. Ha téged elkapunk, én visszakapok valami fontos dolgot. És ha két héten belül nem viszlek Detroitba, meghal, mi kedves számomra.

- Ó, de érzelgős! Mindjárt elhányom magam. – szólt közbe Cassandra. – Gondolom az a valami egy vámpír, mivel halvány harapásnyomok vannak a válladon és a nyakadon. – összezavarodottan néztem rá. – Jaja, ne legyél már ilyen értetlenke! Tudod, a képességemhez jó érzékek is járnak. Vagy erről még nem tudsz? Azt hittem, az édes Lucasom már rég elmondott mindent rólam. De úgy tűnik, nem. – mondta, majd ördögi vigyorra húzódott szája.

Lucashoz sétált. Kacéran a szemeibe nézett, kezével Lucas arcát simogatta. Lucas elfordult tőle és rám nézett. Szeme még mindig acélkemény volt, de a csillogása valamelyest ellágyította tekintetét. Gyönyörű látvány volt! De nem élvezhettem tovább, mert Cass erőszakosan maga felé fordította Lucas tekintetét. Győzedelemittasan rám mosolygott, majd tovább foglalkozott régi vőlegényével.

- Nem emlékszel azokra a boldog hónapokra? – kérdezte lágyan Cassandra. – Olyan jól megvoltunk. Nem tudom, hogy miért kellett elválnunk. Tökéletes párt alkottunk.

- Nem! Pocsékok voltunk együtt! A fejembe vetített képeiddel tudtál csak magad mellett tartani. De miután már nem hatottál rám azzal se, észrevettem igazi énedet. Egy felszínes, hazudós kurva voltál és még most is az vagy! Egy cseppet se változtál. Mindig egy hárpia maradsz. Észrevetted, hogy az erőd már nem mindenkire hat? Ez tudod mit jelent? Gyengülsz, az erőd nem kifogyhatatlan! Egyszer majd arra fogsz ébredni, hogy egy egyszerű ember vagy, csupán egy senki. És mindenki el fog menekülni mellőled, senki se fogja kibírni ezt a gusztustalan, mocskos természeted, és már senkin se tudod használni a képességedet, már nem tudod őket irányítani, majd később egyedül és magányosan fogsz meghalni, miközben még mindig egy gonosz dög leszel. – minden egyes szót Cassandra fejéhez vágott, szeme egyszer se rebbent.

A néma csendben lassan teltek a percek, de végül Nathaniel szólalt meg először.

- Hú! Haver, ez durva volt. Végzet, éhes vagy?

Már rögtön tudtam, mi fog történni. Lucasból pillanatok alatt már csak csontok lesznek és semmi más.

- Ne! – vágtam közbe. – Én mondtam neki ezeket. Azt akartam, hogy ezt mondja el neked. Ő csak azt tette, amire megkértem. Én kevertem bele őt. – hangom végig selymes lágysággal folyt.

Cassandra szúrós tekintettel hozzám lépett. Mélyen a szemembe nézett. Egyet pislogtam és máris más helyen találtam magam. Egy nagy sziklán álltam. Egyedül. A levegő nehéz volt, por szállt mindenfelé, melytől könnyek szöktek a szemembe Tökéletes némaság ölelt körül mindent. Túlságosan nagy volt a csönd. Hátamon felállt a szőr, karom libabőrös lett. Idegesen hátra fordultam, olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Szél kapott a hajamba, mely halál bűzét hozta magával. Elfintorodtam. Hol vagyok amúgy? Gondolom Cassandra most ezt a képet vetítette a fejembe. Tudtam, hogy csak képzelődtem, de nagyon féltem. Rosszra számítottam, ami meghúzta magát valahol és csak a megfelelő pillanatra várt. Ekkor egy nagy robbanás hallatszódott. Pontosan alólam.

Lenéztem. A sziklán repedések jelentek meg, majd apró kődarabok hullottak a mélységbe, a lávafolyam kellős közepébe. Egy láthatatlan kéz nagy rántással a mélybe húzott. A zuhanás rövid volt. Csak egy pillanatig kapott alám a meleg levegő, utána a forró magmába merültem. Bőröm lángra kapott. Szememet becsuktam, de már későn, szemgolyóm lassan megolvadt. A hajam... az már nem volt. Sikoltottam. A láva lefolyt torkomon, átmarta nyelőcsövemet, aztán a belsőségeimre támadt. A szívemet másodpercek alatt elérte és szénné égett, mégis éreztem a további égető fájdalmat. Az ereimben a vér felforrt, majd gond nélkül elpárolgott a lávába, mivel már a bőröm nem akadályozta meg semmiben. Szinte ropogósra sültem. Néma kiáltásra nyitottam számat. Már csak csontokból álltam.

LUCAS

Sikolya megfagyasztotta a vért az ereimben. Végzet kezei közt erőszakosan mozogni kezdtem. El kellett löknöm előle Cassandrat, különben Jess bele is halhat! Azt pedig nem engedhetem! De nem hogy szabadultam volna, még Jessicat tartó őr is letette Jesst. Hozzám lépett és az arcomba vicsorgott. Jess még mindig ordított, mint egy sakál. Miért tette ezt? Miért ő szenved helyettem? Hogy lehetett olyan hülye, hogy Végzet egyetlen harapása helyett a halálos kínt választotta? Megmentett, de... Most ő szenvedett itt a szemem előtt. Nem tudtam elképzelni, milyen képeket vetített Cassandra a fejébe, de azt tudtam, halálos kínokat él át minden másodpercben, csak miattam.

- Cassandra, édesem, majd később is kínozhatod, de most még ne öld meg! – szólalt meg hirtelen Nathaniel.

Cass elégedett mosollyal elfordult Jessicatól és Nathanielhez lépett. Megcsókolta, aztán felegyenesedett és ismét mellém lépett.

- Kín, hozd ide a lányt! – parancsolta Nat. – Fektesd az ágyra!

Kín elengedett, még egy utolsót rám morgott, utána Jess ernyedt testéhez lépett. Felemelte a földről és az ágyhoz vitte. Durván ledobta a puha ágyra, majd ismét előröl lefogott. Cassandra próbált a szemembe nézni, azonban tekintetemet végig Jessican tartottam. Gondolataiba néztem, mert míg Cassandra hatalma alatt volt, üresség ordított felőle. De a képek most szabadom áramoltak felém. Arcom megvonaglott. Ó, Istenem! Sötét tekintetemet Cass szemébe vájtam. Ő csak mosolygott és rám kacsintott. Most azonnal rávetettem volna magam, hogy letépjem a fejét! De nem tehettem semmit, csak magamban fortyogtam, dühöngtem. Visszanéztem Jessre. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. Szeme csukva volt, s könnyek folytak belőle. Haja bőrére tapadt... Nathaniel pedig gyönyörűen ívelt ajkait simogatta. Szeme arcát tanulmányozta. Néha Jess hajába túrt. Keze arcáról vállára, majd mellkasára siklott. Eltéptem a tekintetem róluk és elzártam az utat köztem és Nathaniel kéjes gondolatai közt.

Cassandra ellépett tőlem és az ágyra dőlt, miközben arrébb tolta Jessicat. Volt egy őrült tervem, ami még be is válhatott. Kínra néztem és a gondolatai közt kutakodtam. Éhes volt! Nagyon éhes! Majd ugyanezt megtettem Végzettel is. Ő nem volt annyira éhes, de már türelmetlenül várta, hogy mikor ehet belőlem. Remek! Jobb már nem is lehetne! Kínra vicsorogtam, közben szemem ravaszul csillogott, szívem őrült tempóban vágtatott mellkasomban.

- Éhesek vagytok, mi?

- Kuss, Luke, vagy ki a szent szar! – mordult rám Végzet.

- Azt ugye tudjátok, hogy csak az egyikőtök fog belőlem enni? – kérdeztem érzelemmentes hangon. – Egyikőtök éhen marad, a lányt csak később fogják nektek adni.

Kín a másik dögre nézett. Szeme tűzben lángolt. Nem fogja magát hagyni, ő volt az éhesebb és ezért meg fog küzdeni értem. Tudta, hogy Végzet erősebb, mégse ijedt meg. Beleszaladt a saját halálába! Egymásra morogtak, majd egyszerre elengedtek és egymásnak estek. Nathaniel rövid idő után felfigyelt a történésekre, de akkor már mellette álltam és Jess tőrét a vállába szúrtam. Cassandra lábába belelőttem. Vörös ruhája még vörösebb lett forrón folyó vérétől.

Pillanatok alatt felemeltem Jessicat az ágyról, kirontottam a szobából és végigfutottam a házon. A kapuban álló őr mellett elviharzottam, aki csak később eszmélt rá, hogy valaki elment mellette. Minél messzebb akartam kerülni a háztól, nem akartam, hogy esetleg utánunk jöjjenek. Halkan suhantam el a lámpák alatt. Az utcák kihaltak voltak. Némaság telepedett mindenre. Amikor már úgy éreztem, biztonságban voltunk, letettem Jessicat a földre és nekidöntöttem egy vastag fa törzsének. Leguggoltam mellé, közben előhúztam a telefonom és Leon számát tárcsáztam.

JESSICA

A fájdalom egy idő után teljesen felszívódott és újra éreztem a körülöttem lévő dolgokat. Határozottan tudtam, hogy egy szobában feküdtem, miközben valaki simogatott. A homlokomon egy hideg vizes rongy volt és takaró alatt pihentem. Csend volt és sötét. Éreztem Lucas mámorító illatát. Felé fordultam, miközben kinyitottam szememet. Mellettem feküdt és ő simogatott.

Szeme érdekesen csillogott, mintha könnyes lett volna. Szája sarkában lágy, inkább már huncut mosoly bujkált. Rámosolyogtam és közelebb húzódtam hozzá. A homlokára nyomtam egy csókot, majd fejemet mellkasára hajtottam. Hosszú percekig feküdtünk így, de Lucas végül megtörte ezt a békés csendet.

- Nem hallak.