Bekopogtattam az ajtaján. Csak itt lehet. A saját hálókörletét csak tanításkor és vész esetén hagyja el. Tényleg! Meg azért egy betegnek hamarabb is ajtót nyithatna! Hallottam a Nyomda kattogását. Akkor a Papírokat nyomtatja. A megbízatásainkat. Csak most ne kapjak semmi munkát! Fura! Akármilyen sebet szereztem soha nem pihentem. Most pedig…! Egy kis harapás miatt vasárnapot mondok. Bár mondjuk ennyi vért még nem vesztettem, az is tuti. Az ajtó végre kinyílt és Leo állt előttem.
- Á, Kida! De jó, hogy élsz! Pont a Papírokat nyomtatom és találtam neked egyet! – mondta lelkesen.
- Igen. Pont ezért jöttem. Legalább egy hétig szerintem nem vállalok el semmilyen feladatot. Akármit is találtál nekem, add oda a fiúknak.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen. 15 év alatt most fogok egy jó hosszút pihenni.
- Jó, de ezt a Papírt elteszem addig. Te nagyon értékelni fogod.
- Ki az? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Gondolkodtam, hogy ki érdekelhet engem, akit szeretnék megölni. Hirtelen senki nem jutott eszembe, senki… Ha csak nem…
- Emlékszel Margaret Prom-ra? Valaki felfedezte és informáltak minket, mert tudták, hogy neked van egy-két elintézni való dolgod vele.
Egy-két? Azért ez egy kicsit hazugság. Eddig mind a nyolc alkalommal majdnem ott hagytam a fogam, vagy ha meg nem, akkor kicsúszott a kezeim közül. De most megölöm. Eltöröm a nyakát, aztán kitaposom a beleit. A bőrét lenyúzom, a szívét kitépem és a megcsonkított testét elégetem, majd a hamvait szétszórom az Eire-tóban.
- Hol van?
***
Cleveland felé tartok. Egyedül mentem. Kéttáskányi fegyver lapult a csomagtartóban. Így most már minden könnyebb lesz. Margaret Prom. Mintha egy álom válna valóra. Ismét találkozni vele. Újra harcolni vele. Ő tőle kaptam a legnagyobb sebemet. Azt, ami a hátamon van. Akkor találkoztunk először. Két évvel volt fiatalabb nálam, mégis fölényben állt velem szemben. Egy árny! Azt csinál veled, amit akar! Bármit, amit csak kíván, megteremti! Kiszívhatja a véredet, játszadozhat veled kedvére! Lehet, hogy a vámpíroknál is aljasabbak. A szeme olyan, mint a méreg – bár minden árny szeme zöld, de az övé a legsötétebb. Nagyok és hidegek. A haja – az utolsó találkozásunkkor – kék volt. Elég extrém szín, de már volt zöld, lila, pink, piros, sárga és egyszerű fekete. Ő is magas, mint minden árny. A hátán és a nyakán tetoválások vannak. Azok nevei, akiket megölt. Elég sok van neki, még nem számoltam meg, de ha már megöltem és letéptem a bőrét, biztosan el fogom olvasni őket.
Elértem Cleveland határát. 130 km-es sebességről lelassítottam 90-re és a hotel felé kezdtem autókázni. Vasárnap nem sok autó közlekedett az úton, így 3 perc alatt megérkeztem. A kocsival leparkoltam és beléptem a hotelbe. Rögtön a recepciós pulthoz mentem. Csengettem. Egy fiatal cicababa lépett elém. Már nem volt olyan testrésze, amit ne ért volna szike. A hidrogén szőke haja a derekáig ért. Kék kontaklencséjének a széle jól kivehető volt. 5 cm-es műkörmeivel megigazított egy tincset.
- Üdvözlöm a Wyndham Hotelben. Miben segíthetek?
- Kérnék egy emeleti lakosztályt három napra!
- Merre nézzen?
- Mindegy csak az emeleten legyen
- Rendben. – közben a körmeivel a billentyűzetet ütögette. – 1858 $ lenne. Most fizet, vagy majd utána?
- Majd utána, mert lehet, hogy hamarabb elmegyek.
- Rendben, itt a kulcs. Jó pihenést!
- Kösz. – motyogtam – Meg lesz.
Lehívtam a liftet és amint megérkezett gyorsan bele szálltam. Megnyomtam a harmadik emeleti gombot. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen balhét rendezett Damon az utazások előtt. Akkor hallottam először kiabálni. A konyhában álltunk és ott mondtam meg neki, hogy eljövök Clevelandba. Teljesen kikelt magából. Fred és Andrew alig tudta leállítani. Tálakat dobált, székeket és pultokat tört szét, az asztalt pedig fölborította. Az ordításába a szekrények és én is beleremegtem. Nagyon durva volt. Maria is meghallotta! Csak ő tudta lenyugtatni. Valami szert fecskendezett a szervezetébe és az rögtön kiütötte. Huh4 Most mi lehet otthon?! Biztos megint ordibál és tör-zúz. Leo-tól kiharcolja, hogy utánam jöjjön és visszavigyen. Már most rettegek! A lift eközben megérkezett ez emeletre és bementem a szobámba. A sporttáskát ledobtam a társalgó közepére. Előhúztam a mobilom. Csak egy számot akartam most tárcsázni. Ezt a számot nagyon kevesek hívtam eddig, de most csak rá volt szükségem. Egyet kicsengett és rögtön felvette.
- Igen,
- Szia, Fred!
- Szia, mi van?
- Megérkeztem és kíváncsi voltam, hogy mi zajlik otthon
Elhallgatott és hallottam, hogy átvonul egy másik szobába.
- Előbb kelt fel, de nincs hangja, annyit ordibált már. Kiabálás helyett dobálózik, tör és zúz.
- Annyira hülye vagyok! Nem kellett volna eljönnöm. És te? Hogy bírod?
- Találtam füldugókat, úgyhogy jól és, hogy már azt se kell használnom, remekül! – egy kis gúnyt kihallottam a hangjából.
- Sajnálom, de tudod. Hogy Margaret-et meg akarom ölni.
Nem szólt.
- Mi, Mit mondtál? Margaret? – kicsit felemelte a hangját. – Te teljesen őrült vagy? Nyugi! Nyugi! Nem akarok olyan lenni, mint Damon. De akkor is Margaret? Egyedül? Ennyi erővel egy oroszlán szájába is beleugorhattál volna, vagy megkérsz valakit és lelő, de Margaret kínozni fog. Ha ezt megtudja Damon, leordítja a fejemet, ha visszanyeri a hangját, akkor szó szerint. Istenem, Kida! Tényleg nem vagy normális!
- Köszi a bíztatást. De most mennem kell. Mindenkinek mond, hogy még bírják ki pár napig. Jó? Na, szia.
- Szia, és éld túl! - majd letette.
Atya úr ég! Mit tettem? Nem érdekel, most dolgom van. Fontossági sorrendet kell állítanom.
1. Margaret megkeresése, megölése és életben maradás
2. Damont lenyugtatni
3. Pihenni
4. Új munkát elvállalni
Oké ezeket csak be tudom tartani. Elindultam a fürdő felé és beálltam a zuhany alá. Most meg kell keresnem Margaretet. A Papíron elméletileg rajta van, hogy hol lakik. Magammal viszem a fegyvereimet - az összeset! – és megölöm. Csak menjen könnyen!
***
Most a kocsiban ülök. Minden autót kikerültem a sivár szakaszokon pedig száguldottam. Minél hamarabb bele akartam mártani a tőrömet a szívébe. Az árnyakat nagyon nehéz megölni. A szívüket ki kell tépni és csak akkor halnak meg végleg. Agy nélkül is tudnak létezni, csak akkor már zombiknak hívják őket. Ugyan úgy vért szívnak, mint a vámpírok, de e nélkül is tudnak élni. Tehát csak szórakozásból gyilkolnak.
A háza előtt elmentem és csak a sarkon parkoltam le. Nem akartam, hogy rögtön észrevegyen! A táskámat a vállamra dobtam és a ház felé kezdtem nyugodtan sétálni. Az utcán lévő házak közül ez volt a legjobb állapotban. A falain firkászok képei díszelgett. Ablakai porosan álltak függönyök nélkül. Ajtaja feketén és sötétbarnán csillogott a napfényben. Tetején a cserepek szürkék és porosak voltak. A terasz feletti tetőt kopott oszlopok tartották. Kertben egy nagy juharfa állt magányosan egy virágágyás közepén. Közben kerestem a be és kijutásra alkalmas helyeket. A tetőn rögtön megpillantottam egy ablakot, azon gyorsan bejutnék, azonban ha elölről megyek, simán kiszúr, ezért hátulról kéne támadnom. A szomszéd háznak a kertjébe bementem. A magas kerítés mellett végig futottam és a végén felkapaszkodtam rá. Eddig megvagyunk! A falra már nehezebb lesz felmászni, de nem lehetetlen feladat. A ház a kerítéstől két méterre lehetett. Azt ugrással nem érem el. Valahogy más utat kéne találnom. Körülnéztem, de semmi használhatót nem találtam. Leugrottam a kerítésről és a lábamat megtámasztottam a kerítés oldalában. A gyors tervem egyszerű: a vízelvezető csatornára felmászom, majd a tetőre lapulok, és az ablakon bemászok. Csak sikerülni fog ez! Nem láttam sehol se egy riasztót vagy kamerát, úgyhogy észrevétlenül bejuthatok. Ekkor elrugaszkodtam. A lábamat megtámasztottam a csövön, a kezemmel a két oldalába kapaszkodtam, majd felhúztam magam és a tetőhöz lapultam. Az ablakhoz kúsztam és a táskámból előhúztam egy tolvajkulcsot. A kulcslyukba bele dugtam és elfordítottam. Milyen hülyeség, hogy kívülre is raknak kulcslyukakat, mert így simán be lehet törni! Ezért én is bejutottam fél perc alatt. Az ablakon beugrottam és egy padlásba érkeztem. Mindenhol dobozok porosodtak. A padlón az ajtó fel volt nyitva és fény szűrődött be a padlástérbe. Hallgatózni kezdtem. A földszinten valaki káromkodott, majd az ajtó felé kezd futni. Margaret! Gyorsan csapóajtó felé szaladtam és, a lépcsővel nem törődve, leugrottam. Gyorsan körülnéztem. Rögtön megtaláltam a mozgó alakot. Az ajtó felé közeledett, miközben hátranézett. Tényleg ő volt az! Azt a zöld szemet ezer közül is felismertem volna.
- Basszus! – sziszegte és kifutott az ajtón.
Utána iramodtam. Átfutott a másik oldalra és beugrott egy sikátorba. Ahogy utolértem, megállt és felém fordult. A haja most fehéren csillogott. Ajkára vörös rúzst kent. A méregzöld szemei csillogtak és arcán egy ferde mosoly díszelgett.
- Szia, Kida! Régen láttalak, hogy vagy?- kérdezte gúnyosan.
- Margaret! Jól vagyok, köszi, hogy kérdezed. És te, hogy leszel az után, hogy kezelésbe veszlek?- kérdeztem és egy fültől fülig érő mű mosollyal jutalmaztam.
- Szerintem jól, mert először én lövök!- mondta és még mindig a szemembe nézett. – És te hogyhogy meglátogattál egy régi barátot?
- Hát a madarak csiripelték, hogy erre felé vagy és én teljesen véletlenül idejöttem pihenni. És ha már itt vagyok, elvégzem ezt az ügyet. Mivel megtaláltalak akár kezdhetjük is!
Nem mondott semmit, csak előhúzta a pisztolyát és a fejemre célzott. Elugortam előle és a hátamra estem. Újra lőtt, de most nem voltam elég gyors. A combomba fúródott a golyó. Felszisszentettem és összeestem. Mielőtt meghúzta volna a ravaszt, a nadrágomból előhúztam egy pisztolyt és céloztam. A mellkasát és a vállát eltaláltam. A földre rogyott és a térdére támaszkodott. Feltápászkodtam. Ekkor rám emelte a tekintetét és fojtogatni kezdett. Használta az árnyat. Visszaestem a földre és a láthatatlan kezeket próbáltam lefejteni a nyakamról. Már majdnem elájultam, azonban feltápászkodott, elengedett. A tüdőmet hálásan feltöltöttem levegővel. A cipőmhöz nyúltam és kivettem belőle három dobócsillagot. Mindegyiket a szívébe dobáltam. Hasra esett, én pedig vánszorogva odafutottam hozzá. Megfordítottam, közben egy kést vettem ki a táskámból. Az amúgy is véres mellkasába beleszúrtam. Váratlanul valami hegyes a hátamba fúródott. Felsikítottam. Ahogy a figyelmem elterelődött, valahonnan előhúzott egy kisebb kést és a gyomromba szúrta. A bordámig egy hosszú sebet ejtett rajtam. Ömlött belőlem a vér. Meg kell ölnöm! Most már nem szökhet el! A kezemet a mellkasában lévő kések közé tettem és az ujjaimmal tépni kezdtem a bőrét. Sikított. Ahogy beértem a bőre alá, megfogtam a szívét és kihúztam a bordák takarásából. Amint elszakadt a szíve a testétől, felakadt a szeme és a kezemben leállt a szíve. Mellé dőltem és mielőtt elvesztettem volna az eszméletemet, az órámon megnyomtam egy gombot.
Sötét volt és semmim nem fájt. A hasamból ugyan ömlött a vér, mégse szédültem. Melegem volt. A táskám nem volt nálam, de nem zavart. Itt olyan… kellemes a légkör. Nyugalom árasztott el. Nem éreztem magam egyedül. Néha hangfoszlányokat hallottam, de nem értettem, mit mondanak. Leültem és teljesen ellazultam. Az emlékek rögtön megrohantak. Először a legjobbak; megtudtam ki vagyok; Dianaval nevettem és Damonnal beszéltem órákon át; Fredet készítettem megint ki, majd megkaptam az új erőmet és megöltem Margaretet. Utána következtek a legrosszabbak; újra átéltem Maria által okozott fájdalmat; láttam Dianat meghalni; megkaptam az összes sebemet; Margaret újra belém szúrta a kését. Miután megszakadtak az emlékek áradata egy sikátorban találtam magam. Pont abban, ahol Margarettel küzdöttem. A földön én és ő feküdt. Éppen most szúrtam bele a kést a mellkasába. Közben beleütötte a sarkát a földbe és a cipője orrából egy penge ugrott elő, amin valami vörös folyadék volt. A hátamba szúrta a kést, majd a kezébe teremtett egy kést. Ezen is olyan vörös cucc volt. A köldökömnél szúrta belém, majd teljesen a szegycsontomig felvágta a hasamat. A kezemmel egy pillanat alatt letéptem a szívét védő bőrt és egy nagy rántással kiszakítottam a bordák mögül. Ismét láttam felakadni a szemét. És csak most vettem észre, hogy vér bugyogott elő a szájából. Baloldalra dőltem, és ahogy elájultam, elsötétedett minden és zuhanni kezdtem.
Zuhanás közben egyre jobban fáztam. Kezdtem egyedül érezni magam. Idegeskedtem egy kicsit, a nyugalom elszállt. Ahogy leértem nem tudtam megmozdulni és kezdtem szédülni. Hangokat hallottam. Kiabálást. Pityegést. Valaki a nevemet ordította. Körülnéztem. Ez a hely hasonlított kinézetileg az előbbihez. Most azonban sokkal tisztábban láttam. Láttam a körülöttem húzódó falakat, amiken árnyak vonultak el. Előttem egy árny állt. A szeme parázslott, a haja úgy mozgott, mintha vízben lett volna. A szárnyát fekete tollak fedték. Ruhája egy lyukas köpönyegszerű dolog volt. Kezén egy motívum futott végig. Nyakát rengeteg vágásnyom díszítette. Kezében egy hatalmas lándzsát tartott. Mielőtt lesúlytott volna egy fehér fény körbezárt és elájultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése