15. Egyenlíts, majd Menekülj!

Na, kicsit hamarabb jöttem a frissel. Remélem, ennek örültök. De ne utáljatok azért, amit majd olvasni fogtok, kérlek! Meg kellett ezt tennem, hogy legyen folytatás.

Hát igen, ez volt az életem legnyugodtabb része!Megtaláltam a kirakós egyik darabját. Az a kis kocka a szenvedést ábrázolta. Ebben a két hónapban szinte többet szenvedtem, mint az életem hátralévő részében. Én már választottam. És te mire vársz? Döntsd el ki akarsz lenni! Vadász vagy áldozat? Ha vadász vagy megöllek, ha áldozat... megölnek. Bármelyiket is választod, vigyázz nehogy az utamba kerülj.

Egy hét után haza engedtek. Elméletileg nem csinálhatok semmi megerőltethető dolgot és én így is fogok tenni – talán pár napig. És már meg is van az új munkám! Célpont egy 45 éves férfi. Fekete hajú, jég kék szemű, nyakán egy tetoválással. Tartózkodási helye Detroit. Név szerint... Leo Cloppenburg. Munka elvégzése minél hamarabb. Szem és fültanúk kizárva.

Simán menni fog, mivel szoktam Leoval párbajozni és mindig alulmarad velem szemben. Mindig nyertem.

Ezt a munkát senkinek nem fogom elmondani. Még Damonnak se! Bár lehet, nem leszek képes titokban tartani és ki fog csúszni a számon. Nem tudom, hogy mit fog erre reagálni, de biztos rosszallni fogja. Egyébként meg ismét a régi vagyok, hiszen a démon visszajött az árny kísérete nélkül. Így a szemem kék maradt, sebeim begyógyultak. Nem is kell pihenem, rögtön elintézem Leot – szó szerint – és elmenekülök. Nem tudom, miért akarok eltűnni, de az biztos, ha maradok, valami nagyon rosszra kell majd számítanom! Azonban ami azt illeti, nem akarok Damon nélkül elszökni. Vele akarok elmenni! Remélhetőleg velem jön és nem fog megutálni. Az szörnyű lenne. Még a gondolatára is elszomorodtam. Nem tudnék nélküle élni. Ha nem lenne mellettem, csak ballagnék céltalanul, úgy, mint amikor összevesztünk. Csak egy vakációzó hulla lennék az emberek között. Senki nem tudna rajtam segíteni. Csak a Halál. A Semmi.

***

Detroitban semmi se változott. Minden a megszokott módján működött. Kivéve én. Készültem megölni Leot. Ruháimat bedobáltam egy táskába. Mikor senki nem figyelt, kimentem a konyhába és a falról levettem a képet, amelyiken mindenki rajta volt. Legyen azért egy emlékem. A raktárból kivettem a fegyvereimet. Raktam még be hamis útleveleket és pénzt, ha menekülnünk kell Damonnal. A legvalószínűbb lehetőségeket számításba vettem. Lehet, hogy könnyen el tudunk szökni az éj leple alatt, de az is lehetséges, hogy észrevesznek és üldözni kezdenek. Ha esetleg követni kezdenek, az se lenne baj. Meg tudjuk magunkat védeni és ők amúgy se biztos, hogy meg tudnának ölni minket. Bár, ki tudja!

Amikor a csomagolással végeztem, a táskákat az ágy alá dugtam és kimentem a szobámból. Úgy viselkedtem, mintha semmi rosszon nem gondolkodnák. Azonban belül égtem a vágytól. Alig vártam, hogy megölhessem Leot, belemélyeszthessem az egyik tőrömet jéghideg szívébe, lássam, hogyan tűnik el a fény a szeméből. Akartam érezni az adrenalint a szervezetemben. De még várnom kellette. Csak este fogok végezni vele. Amikor már mindenki alszik, elszököm Damonnal. A gondolataim közé azonban mindig bekúszott valami. Valami rossz és félelmetes. Mi van, ha ezzel a dologgal megölöm Damont? Őt is veszélynek fogom kitenni! Nagyobb fenyegetésnek, mint eddig valaha. Senki nem fog rajtunk segíteni. Mindenhol várni fognak ránk a gyilkosok. Én megsérülök, Damon meghal. Én élni fogok, Damon nem. Mindenképpen Damon meg fog halni. Ennyi ellenséggel nem biztos, hogy szembe tud nézni. Én esetleg, azonban ez se biztos. Inkább nem is kéne velem jönnie, nem kéne őt is belekevernem ebbe. Még az is jobb, ha nincs mellettem, mint hogy tudjam, senki mellet nincsen ott és csak a Semmibe lebeg! Az sokkal rosszabb lenne.

Eldöntöttem! Nem fog velem jönni! Nem teszem ki ekkora veszélynek! Éljen nyugodtan, nélkülem! Én szenvedhetek! Nem érdekel! Csak az a lényeg, hogy ő éljen! Ez számít a legjobban! Még ezt a napot vele fogom tölteni, elbúcsúzásként. Hagyok neki majd egy kis üzenetet és végleg kilépek az életéből. Jobb lesz neki nélkülem. Nem lesz ennyire nyüzsis az élete. Nem kell folyton miattam aggódnia. Nem kell soha többé szeretnie!! Fáj, de ez az igazság. Talán soha nem találom meg az élet értelmét nélküle, de ezt vállalom érte.

***

A nap hátralévő részében Damon karjai közt feküdtem. Néha adott egy-egy csókot és dúdolt. Érezte, hogy feszült vagyok. Nem is csoda! Arra készültem, megölöm Leot, elhagyom az egyetlen otthonomat és elszökök Damon forró öleléséből. Próbálta oldani bennem a nyomást, de nem sikerült. Mikor újra és újra megcsókolt, egyre jobban elszomorodtam. Elmondtam neki, szeretem és akarom őt. Az eddigi határokat átléptük. Teljesen levetkőztetett. Ő is ledobta magáról az összes ruháját. De nem tette azt, amit ilyenkor minden pasi megtett volna a helyében. Ő csak simogatott. Csókolgatott. Ölelgetett. Végül mellette aludtam el. Egy álom közepén felkeltem és átosontam a szobámba. Az ágyamra ültem. Egyik fiókomból kivettem egy tollat és egy füzetet. Írni kezdtem.

Damon!

Annyira sajnálom, amit tettem. Meg kellett ölnöm Őt és el kellett mennem. Ha felkeltél, ne kezdj el aggodalmaskodni, kérlek! Nyugodj meg, élek! Nem fogysz többé látni! Ígérem! Végleg kilépek az életedből. Élj nyugodtan! És ne feledd: Örökre magamba zártalak és halálomig szeretni foglak!

Nem tudom, mit tehetnék. Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom. Nekem te voltál a srác, akire örökké kell várnom. Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni. Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni. Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek. És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek. Mert fontos voltál nekem érzem. Nem forr be a seb, de talán enyhíthetem ezzel. Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám. Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké. Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél. Hallom majd hangod, ahogy hívogat. Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek. De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein. És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.

Ezer csókot és a szívemet hagyom itt neked.

Szerelmed, Kida

Könnyeimet nem engedtem kitörni magamból. A papírt letéptem, majd az ágyamon hagytam és nagy betűkkel ráírtam a nevét. A telefonomat leraktam a levél mellé, hogy ne tudjanak elérni. Gyorsan felöltöztem és Leo felé kezdtem menni. Zajtalanul beléptem az irodájába, majd besurrantam a szobájába. Az ágyában hortyogott. Mellé lépetem és leguggoltam a fejéhez. Egy tőrt a torkához emeltem és erősen a bőréhez nyomtam. Rögtön felriadt és rám nézett.

- Mi a szart csinálsz? – kérdezte álmos hangon.

- Pont azt, amire gondolsz! – feleltem nyugodt és jéghideg hangon.

- Észnél vagy?

Nem mondtam semmit, csak a szemébe néztem. Nagyot nyelt. A félelem átitatta auráját. A bennem ugrándozó démon kiugrott a ketrecéből, ő irányított tovább. Egy halk morgás szakadt fel a mellkasomból. A tőr hirtelen megmozdult és Leo feje visszadőlt a párnára. A fehér ágynemű pillanatok alatt rubinvörösre változott. Szíve pillanatok alatt leállt, szeme üressé, élettelenné vált. Tőrömről lenyaltam vérét, utána a fegyveremet Leo feje mellé tettem. Felugrottam mellőle és sietve a szobámba osontam. Egy pillanatra megálltam. Megbizonyosodtam, hogy még mindenki alszik, majd a táskámat a vállamra dobtam és kiléptem a sötétségbe. A démont visszazártam a ketrecébe és valami teljesen más dolgot engedtem szabadjára. A könnyeket. Tényleg elhagytam Őt, megöltem Leot. Őszintén azt se tudom, hogy ki is vagyok. Nem lehetek, csak démon, azért annyira – még - nem vagyok vérszomjas és vad. Kiválasztott se lehetek. Valami elnevezést kéne találnom magamra. Van is rá egy ötletem. Kitaszított.

Ezzel az elnevezéses dologgal nem sokáig törődtem, így a gondolataim Felé kanyarodtak. Remélem, meg fog érteni és tud majd a sorok között olvasni. Tudni fogja, hogy élek, de azt is, hogy szenvedek és szomorú vagyok a hiánya miatt. Gondolom ő se lesz valami nagyon happy. De meg kell értenie, nem volt más választásom. Csak két dolog közül választhattam. Vagy boldog lesz és meghal, vagy szomorú lesz és még elég sokáig élni fog. Én természetesen a másodikra szavaztam. Lehet, most még szomorú, de idővel egyre boldogabb lesz. Lehet, hogy velem is ez lesz, bár ezt kétlem. Az idő begyógyítja a sebeimet, de nem végez plasztikai műtétet. Folyton Ő fog járni a gondolataimban. Lehetetlen leszek elfelejteni Őt. Örökre szeretni fogom. Senki sem léphet a helyére. Nem hagyom, hogy akárki csak úgy kilökje a szívemből és befeküdjön az ágyába. Őrülten hiányozni fog. Nem tudom mit fogok nélküle kezdeni. Megváltoztatom a személyazonosságomat és a kinézetemet. Még találnom kell egy házszerűséget is. Lehet, hogy abba fogom hagyni ezt a gyilkolászó életmódot egy darabig, de lehet, örökre is. Nem lennék képes összpontosítani a feladatra. Meg kell szoknom a hiányát és muszáj belenyugodnom abba, hogy soha többé nem láthatom. Megesküszöm rá, hogy soha többé nem mondom ki a nevét, még gondolatban sem! El kell engednem Őt! Tudom, hogy ez fájni fog, de ez az igazság.

Felszálltam egy Chicago-ba tartó buszra és elhagytam az Életem.

Vége